A Nílustól a Tiszáig

Kommondor Ottót a Nílus forrásvidékén tett látogatása felejthetetlen és inspiráló élményekkel töltötte fel. Pár év múlva azonban élete olyan fordulatot vett, amelyre senki nem számított. A házkutatás, az előzetes letartóztatás hatalmas traumát jelentett számára, fenekestől forgatta fel az egész életét. A történtek ellenére maga is meglepődött azon, hogy ebben a reménytelen helyzetben is megtalálta az élet pozitív oldalát. Miközben a Tisza-parton egy szegedi börtön falai között hosszú hónapokat töltött, nem hagyta, hogy a keserűség és a kilátástalanság legyőzze. Naplóját olvasva láthatóvá válik, hogyan teltek a mindennapjai, hogyan találta meg a módját, hogy az időt értelmesen és emberi módon tölthesse el, érzékenyen reagálva minden egyes emberre, akivel egy cellába zárva élt. A végtelennek tűnő órákat próbálta olyan tartalommal megtölteni, amely egy valódi közösséget hozott létre, és pozitív erőt adott ahhoz, hogy elviselhető legyen a bezártság. Az irodalmi igénnyel megfogalmazott történetek, amiket felidézett, arra ösztönözték, hogy elgondolkodjon az élet értelméről és helyéről a világban, még a börtön falai között is. Ottó példája azt mutatja, hogy az emberi kitartás és az önmagába vetett hit a legsötétebb pillanatokban is képes úrrá lenni a kétségbeesésen.