Mucha et al

A Magyar Képzőművészeti Egyetem szecessziós plakátgyűjteményéből 2013-ban rendezett kiállítás katalógusa Földi Eszter bevezető tanulmányával. Hosszú leírás: A Magyar Képzőművészeti Egyetem nemzetközi szecessziós plakátgyűjteményéről azt hihetnénk, hogy ez a rendkívül színvonalas, Magyarországon egyedülálló kollekció már régóta ismert mind a nagyközönség, mind a szakemberek számára. Ez azonban távolról sincsen így. Történetének száz éve alatt a gyűjtemény feledésbe merült, mivel az igen értékes, többségükben a XIX-XX. század fordulóján készült litografált plakátok, lapok csak az utókor számára alkotnak különleges művészi értékű gyűjteményt. Annak idején, a kortársak, a gyarapítók szemében valószínűleg csupán érdekességek, a művészet új műfajainak mintadarabjai, esetleg tanítási segédeszközök lehettek. A plakátok soha nem alkottak összefüggő, különálló gyűjteményt, bekerülésük nincsen pontosan dokumentálva, a könyvtár leltárkönyvében egy csoportként szerepelnek, ahol csak a darabszámot jelölték meg, az alkotókat nem. Mivel nem kezelték őket értékes alkotásokként, az idők során egy részük elveszett, a meglévők hollétéről sem tudtak, leltározatlanul, feldolgozatlanul kallódtak a könyvtár elhagyott zugaiban. A plakátok feldolgozásakor, a gyűjtemény történetének, egykori állapotának rekonstruálásakor számos akadályba, nehézségbe ütköztünk. A gyűjtemény elemzésekor ezért magukra a nyomatokra, a Mintarajziskola tanmenetére, a könyvtár történetére és vezetője, Várdai Szilárd munkásságára, valamint az egyetlen konkrét forrásra, a könyvtár leltárkönyvére támaszkodtam. A mostani plakátgyűjteményt jelenleg a fellelt hatvanöt külföldi és nyolc magyar litografált plakát, illetve lap alkotja. A plakátok soha nem voltak kiállítva, publikálva, reprodukálva, a gyűjtemény eredeti állapota rekonstruálhatatlan, története jórészt követhetetlen. A gyűjteményről források nem szólnak, a MKE levéltári anyagában és a Mintarajztanoda évenként megjelent Értesítőiben sem találtam róluk érdemi információt. Nem tudjuk, pontosan ki vagy kik lehettek a szerzeményezők, milyen alkalmakkor, célzottan vagy véletlenszerűen vásárolták-e a plakátokat. Szintén nem világos, hogy milyen céllal kerültek az iskolába, valóban tanítási segédeszközként, vagy könyvtár-dekorációként? A könyvtár leltárkönyvében plakátok 1900-ban szerepelnek először. Ha történetileg a pontos bekerülést nehéz is igazolni, a plakátok gyűjtése mindenképpen azt jelzi, hogy ekkor már Magyarországon is művészeti értékű, esztétikai tényezőnek tekintették a plakátművészetet, amelynek kvalitásos darabjai egy művész- és rajztanárképzéssel foglalkozó, hagyománykövető intézménybe is bekerülhettek. (Részlet Földi Eszter bevezető tanulmányából.)