Past and future 2-3/2020.

A 2020-es év különbözik minden eddigitől. S ezért a Múlt és Jövő évfolyama is kilépett önmaga vájta medréből. Az egész világ egy új, apokaliptikus kor küszöbére érkezett, amelyhez nehéz alkalmazkodni. Hosszú évek óta a Múlt és Jövő az évi első száma a Budapesti Nemzetközi Könyvvásárra jelent meg áprilisban, s a második pedig a másik könyves rendezvény, az Ünnepi Könyvhét alkalmával, június első vagy második hetén, ahová nem egyszer a nyomda a Vörösmarty térre szállította ki a példányokat. Ezeket az időpontokat azért választottuk, hogy munkánk eredményét személyesen is átnyújthassuk barátainknak, olvasóinknak. Valamint azért is, hogy érdeklődésükből, szeretetükből erőt és legitimitást merítsünk. A harmadik számot általában szeptember végén jelentetjük meg, hogy a nyári vakációból megtérve a kulturális szezon újraindulásakor az általunk képviselt szín és hang is jelen legyen. Az évi utolsó számot pedig hanukka-karácsony idejére tervezzük, legyen a folyóiratszám ajándék. Ahogy ajándék az is, hogy viszonylag békében egy újabb év végére érkeztünk, és hamarosan egy még újabbat kezdünk. Ebben a ritmusban éltünk 30 évet - már többet is, mint egy emberöltőt. S ezen a hullámhosszon képzeltük el a gyorsan elfogyó jövőt - még egy évtizedecskét, hiszen annyi feladat áll még előttünk. Ezt a "rutint" akasztotta meg a koronavírus ideje. Mit tegyünk? Feladjuk? (A 30 év nem kis idő egy folyóiratnak.) Nem csak a karantén és a megnehezedett létfeltételek fenyegetnek. Hanem még inkább az a felismerés, hogy ha levonul a járvány - utána már semmi sem lesz ugyanaz, ami volt. Azok az olvasási szokások, azok az értékek, azok a fájdalmak és örömök, amelyeknek a koordinátáiban mozogtunk, már nem lesznek érvényesek. Vajon az új és idegen terepen tudunk-e érvényeset mondani, képviselni? Nem kevés tépelődés után a csak azért is folytatás mellett döntöttünk. Ennek a megvalósulása a 2020/1-es szám megjelenése májusban - mégpedig papíralapon (Gutenberg-galaxis), amikor a legtöbb társunk az online-világot kóstolgatta. Azonban a digitális tér kihívásainak ezúttal igyekeztünk megfelelni. Az eddigi hírleveleinket fejlesztettük fel koronavírus-naplóvá - "Levek koronavírus idején", "Szabaduló levél", s majd "Próbára bocsátó levél" sorozatainkkal. - Így próbáltunk barátainkkal és olvasókkal kapcsolatban maradni, többször is egy héten. Valamint sok kiadványunkat tettük ingyenesen hozzáférhetővé a digitális térben. S a járványnak köszönhetően értettük meg az idők szavát - ha későn is, de felépítettük a Múlt és Jövő Online mellékletét, ami már a mostani számon is látszik. Ezentúl a sziámi ikerként működő két médium dinamikája adja meg az alaphangot - amiben olvasóink és szerzőink közreműködésre is számítunk. Egyes írások az aktualitásuk okán előbb az online változatban látnak napvilágot, de később a papíralapúba is bekerülnek, mert gondunk van arra, hogy 100 év múlva is olvassák. A 30 évfolyamunkat pedig úgy használjuk, mint egy aktualizálható archívumot a digitális térben. Az egyes írások történelmi távlatból új értelmet nyerhetnek, s új olvasókra lelhetnek. A májusi számunk - bővebb terjedelemben (adni, adni, adni = ez a túlélés záloga!) magán viselte a koronavírus sokkját. Ez a számunk is. Nem a témáiban, hanem, hogy a feltételek nehezen teremtődtek meg - ezért jelentkezünk duplaszámmal. S valószínűleg csak a 2021-es év elején tud meglenni a negyedik számunk - hiszen a koronavírus-korszakot tanúsítani: nem ajándék.