The spirituality of folk writers

Néhány évtizede, az 1990. évet követő történelmi időszak szellemi küzdelmei közepette, erősen megnőtt az érdeklődés a huszadik századi magyar népi irodalom képviselői, eszméi és eredményei iránt. Könyvek, tanulmányok, tudományos konferenciák és baráti közösségek keltették életre és mutatták be ennek a kulturális és a politikai térben egyaránt jelentékeny áramlatnak a képviselőit, eszmei és irodalmi értékeit. Olyan irodalmi és nemzet-, illetve társadalompolitikai tekintetben jelentékeny íróegyéniségek kerültek az érdeklődés terébe, mint Szabó Dezső, Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter, Kovács Imre, Féja Géza, Sinka istván, Tamási Áron, Szabó Zoltán és társaik. A népi mozgalom és irodalom iránt megmutatkozó érdeklődés felkeltésében igen nagy szerepet kaptak Neszmélyi Károly írásai, aki nem csak tanulmányaival és vitairataival hívta fel a figyelmet a népi mozgalom, a népi irodalom értékeire, hanem, mint a Népi Írók Baráti Társaságának elnöke közéleti szerepléseinek, tudományos konferenciáinak eszmeiségével, tudományos és közéleti megnyilvánulásaival is. Csak egy kiemelten fontos szellemi műhelyről, a 2016-ban Balatonszárszón, írók, irodalomtörténészek, könyvkiadók közreműködésével megszervezett népi - urbánus vitáról tartott konferenciára utalok. Munkája elkötelezett a népi irodalom művei és szellemi-politikai értékei iránt. Igen sokat tett annak érdekében, hogy a magyar népi mozgalom öröksége az újonnan kibontakozó kulturális és közéleti kezdeményezések mozgatója legyen. Nem rajta és társain múlott, hogy ez az örökség végül is nem kapta meg azt a közéleti szerepet, amelyet joggal megérdemelt volna. Az olvasó által kézbe vett tanulmánygyűjtemény bemutatja a népi mozgalom néhány jelentékeny képviselőjének, így Németh Lászlónak, Sinka Istvánnak, Kiss Tamásnak, Sárközi Györgynek valamint a mozgalom néhány szellemi-politikai műhelyének, így a Soli Deo Gloria Szövetség és a Püski Sándor által alapított és vezetett könyvkiadónak az együttműködését, a Nemzeti Parasztpárt megalakulásának nem mindennapi körülményeit, megfogalmazott céljait. Ezeket a kulturális és politikai szerveződéseket, műhelyeit - köztük a polgári irodalom műhelyeit is - ezek tevékenységét és örökségét sajnos jórészt elfelejtette a mai magyar közélet és kulturális élet. Szomorú mulasztás ez és nagy veszteség, minthogy a tanulmányíró könyvében megidézett írók és műhelyek örökségének jótékony szerepe lehetne a magyar közéletben és kulturális életben egyaránt. Következésképp jó lelkiismerettel ajánlhatom a mai magyar olvasó figyelmébe Neszmélyi Károly tanulmányait. Olyan szellemi és politikai értékeket fedezhetünk fel bennük és általuk, amelyek eligazító szerepet tölthetnek be, a nem mindig méltányosságra és igazságkeresésre, nemzeti egyetértésre és morális felemelkedésre törekvő küzdelmeinkben.