No one's children

A rendszerváltás előtt történt. Egy csupa rács, csupa szabály nevelőotthonban dolgoztam valahol Észak-Magyarországon, ahol értelmetlen vas szigor uralkodott, nem hallatszott gyereknevetés, tilos volt minden, - legfőképp szeretni azokat, akiket szeretni rendeltettünk oda. Aztán egy nap a rendszer ócska díszletei összeomlottak. A Berlini Falat lebontották, szabadon választhattunk és az utcákon áradt a szabadság üde, friss illata. Hittük, hogy ezután minden más lesz, hogy egyetlen gyermeknek sem kell többé rácsok mögött élni, hogy a "senki gyermekei" is esélyt kaphatnak és normális gyermekkor, emberi élet vár rájuk. 35 év telt el azóta. Egy gusztustalan botrány felkavarta az egész országot, amit követően egy minden korábbinál nagyobb tüntetés követelt a Hősök terén új gyermekvédelmi törvényt, élhető életet az állami gondozott gyerekek számára. És én szembesültem vele, hogy hiába telt el három és fél évtized, az égvilágon semmi nem változott. Ezt a könyvet többek között a "senki gyermekeinek" is ajánlom. És persze mindazoknak, akik úgy vélik, hogy rendben van az "állami gondoskodás". ...Mert én ott voltam... HORVÁTH Andrea szerző