The architectural heritage of Tokaj-Hegyalja

Az album az első sorban borászatáról híres és ismert Hegyalja építészeti örökségét tárja az érdeklődők elé. Azt az örökséget, amely egy sokszínű gazdag kultúrának ma is csak kevéssé ismert része. A világörökség által lehatárolt területen az építészeti és történeti értékeik alapján a XX. század elejéig épült - templomokat - várakat és várkastélyokat - kastélyokat és kúriákat - települések épületeit - pincéit mutatja be szöveges és grafikai illusztráció segítségével. A bordós-terrakottás nyomású cím alatt a kiadás éve római számokkal. Ez tán arra utal, hogy olyan témáról lesz szó a következőkben, amely a régmúltban gyökerezik, s miként a római számok, úgy ezen épületek is sok szállal kapcsolódnak a mához. Igaz: ahogy a római számokat tudnunk kell olvasni, hogy értsük őket, úgy a régi épületeket is tudnunk kell „olvasni”, hogy beszéljenek a korról, amikor épültek, az emberektől, akik laktak bennünk, a funkciókról, melyet szolgáltak. A könyv szerkezete egyszerű: egyik oldalon egy mondat, netán pár sor a következőn látható épületről. A képen nincs más, mint maga a templom, a vár, a várkastély, a kastély, a kúria, a települések egy részlete, a pincék. Nem zavarja őket szín, de üzletfelirat, kirakat, másik ház, járda, közlekedési lámpa, ember sem. Fű-fa-virág is csak itt-ott, hogy az eredeti funkciójuk szerint csoportosított épületekkel való találkozásról semmi ne vonja el figyelmünk. A szerző maga írja, hogy az épületek számbavétele után azért készített rajzokat, hogy a „zavaró elemeket” kizárhassa. Az iménti felsorolás egyben megegyezik a könyv öt fejezetével, tartalmával: az így csoportosított rajzokat a személyes hangvételű Tokaj megismerése c. bevezetés és egy térkép egészíti ki. Ezen látható a világörökségi határ és az ún. magterület (Tállya, Mád, Bodrogkeresztúr, Tarcal). Az egyetlen kérdőjel számomra, hogy a Tartalom miért a könyv végén van, hiszen jó azt látni rögtön, mit is olvashatunk, láthatunk a könyvben.