Reflection

Túljutottam életem felén, és meg kellett állnom. (...) Korszakhatárhoz érkeztem, s van annyi a hátam mögött, hogy érdekes és tanulságos lehet mindaz, amit láttam, tapasztaltam. (...) Lehetünk ismertebb vagy névtelen emberek, sorsközösségünk ellenére a történeteink egyediek. S mivel ugyanabban a korban élünk, ezért históriáink, mint a mozaikok, egymás mellé rakva alkotják közös létünket. (...) Találkozásaimról és felismeréseimről szól A magára hagyott ország, hazám tükörképe. (...) A válaszokat csak a múltam felfedezése, újraélése, szellemi és lelki hátterem feltárása, valamint néhány érzés, fogalom, élethelyzet és jelenség elemzése révén kaphatom meg: a magyarázat itt, belül van, ki kell bányászni. Mindezzel foglalkozom a Mérföldkövekben. (...) A könyv végére beillesztettem egy olyan fejezetet, amely már korábban máshol megjelent publicisztikáim és közpolitikai tanulmányaim egy kis részét tartalmazza. (...) A három rész reményeim szerint így válik összetartozó egésszé, az addig homályos arcvonások pedig éles képpé. Én inkább személyes benyomásokról szólok és kérdéseket vetek fel, mintsem kortörténetet írok, remélve, hogy kíváncsiságot ébreszthetek az olvasókban. Mert a kíváncsiságunk empátiát vált ki bennünk, amely megismeréshez vezet, és csak a megismerésen át juthatunk el az elfogadásig. Az elfogadás pedig a béke, együttműködés, kompromisszumkeresés és konszenzuskészség megspórolhatatlan feltétele, s csak ez adhat erőt a nemzetünknek.