A befejezett jelen I.

Tanúságtételt szerettem volna állítani az előző nemzedék világáról, úgymint arról a korról, amelyben éltem, és amely lassan feledésbe merül. Mindazonáltal az a befejezett jelen éppen olyan modern volt, mint a jelen idő. Ezért is volt olyan érzésem, hogy igazságtalanok vagyunk e múlt tekintetében. Ezt akartam kiigazítani, újraéleszteni az elmúlt időt olyanként, ahogyan én láttam. Ez valószínűleg eltúlzott törekvés volt részemről. Ennek ellenére továbbra is hiszem, hogy a jelenkorunk igazságtalan a múltkorral szemben. Semmit sem tehetünk az idő múlása ellen, miközben manapság a változások egyfajta mámorában élünk, melyet valószínűleg azok a piaci szereplők gerjesztenek, akik igyekeznek felgyorsítani az áruk elavulását. Így még a kultúra is áru lett. Jómagam megpróbáltam ezen áramlattal szemben úszni.