Lélekcserélő idők

Magyari Lajos világszemlélete és alkotói magatartása reneszánszát élte az 1989-es fordulat után. A Ceausescu-diktatúra bukása, a demokratikus átalakulás, az erdélyi magyarság sorsának jobbra fordulása kitörő lelkesedéssel töltötte el. Nemcsak költőként, hanem immár újságíróként is különös expresszivitással és termékenységgel szólaltatta meg a nemzetiségi lét időszerű gondjait és egyetemes összefüggéseit. Patrióta volt, Illyés Gyula-i értelemben: jogot védett, egyetlen nép méltóságát sem sértette. A Megyei Tükör helyébe lépő Háromszék megválasztott főszerkesztőjeként 1989. december 22-től 1993. március 31-ig naponta írta messze földön elhíresült, a magyar újságírás legnagyobb teljesítményeihez mérhető vezércikkeit, amelyekből nemcsak a korabeli események rekonstruálhatók, nyomon követhető a magyar kisebbség akkori sorsa és összeállítható jelképes enciklopédiája is. A cikksorozat sajátos nézőpontból egészíti ki és gazdagítja a Románia történetére vonatkozó ismereteinket is. A kezdeti lelkes pátoszt a román nacionalista erők átmeneti megtorpanása, visszavonulása is táplálta. Pár hónap eltelte után növekvő nyugtalansággal és szorongással emelt szót a magyar kisebbséget sújtó, meg-megismétlődő támadások, a nemzetiségi jogok egyre leplezetlenebb és agresszívebb megnyirbálása ellen. Szenvedélyes hangon, kivételes történeti és elméleti fölkészültséggel, a humanizmus erkölcsi normáit mindenkor tiszteletben tartva védelmezte a "sajátosság méltóságát", a magyar nemzetiség legnemesebb, legtisztább egyéni és közösségi értékeit és kezdeményezéseit. Lisztóczky László