Magyarországon nem éhezhet, nem fázhat senki!

1935-ben születtem, tehát ahhoz a még élő korosztályhoz tartozom, akik nem könyvekből – vagy nem csak azokból – ismerik hazánk XX. századi nagy eseményeit. A résztvevők közvetlen élményeit hallgathattam az I. világháborúban történtekről. A hamarosan követő II. világháborút már magam is átéltem. Nekem emlékeim vannak a felszabadulás élményéről, az újat kezdés valóságáról. A csodavárás reménykedéseiről és a csalódásokról, a torzult reményekről. A könyvekben olvasottakat valós élményeimmel vethettem össze a nagy történelmi események átélése után. Nekem résztvevőként átélt emlékeim vannak az ötvenhatos forradalomról, és ezeket az emlékeket nem hamisíthatta meg sem a forradalom leverést követő ellenforradalommá minősítés, sem a rendszerváltozás utáni meghamisítás.