"Now every decent man has a place here!"

Gereben Ferenc művelődésszociológus a családi hagyatékban véletlenül rábukkant nagymamája száz éve lappangó első világháborús levelezésére. Az előkerült 120 tábori lap, levél és képeslap, valamint egy szakadozott fényképalbum képei sarkallták ennek a könyvnek a megírására. Az összes küldemény címzettje Aranka, az akkor tizenéves bakfis. A különböző frontokon harcoló 15 levélíró (általában alacsonyabb rangú tiszthelyettesek, később tartalékos hadnagyok) egy elmagyarosodott német polgárcsalád rokonaiból és ismerőseiből kerülnek ki. A lövészárokból írt levelek sokszor csak szűkszavú közléseit levéltári és történettudományi adatok kötik össze, így azt is megtudjuk, hogy a levelek milyen hadiesemények közben vagy után íródtak. A közölt levélrészletek a harctéri hétköznapok szabadidős tevékenységeiről (például a levélírók olvasmányairól), lelkiállapotáról, harci moráljáról stb. is tudósítanak, tehát család- és hadtörténeti információk mellett erős művelődés-, társadalom- és mentalitástörténeti vonásokat is hordoznak. Egy család, sőt egyetlen személy dokumentumainak kis világában - mint cseppben a tenger - ott tükröződik a kor történelmének nagy drámája. A megszólaltatott levélírók hasonlítanak egy háborús regény szereplőihez, akik harcolnak, szerelembe esnek, megsebesülnek és esetenként meg is halnak, de akiknek - néha csak hézagosan feltárható - történetét nem az író fantáziája, hanem maga a történelem alakította.