Recsk

"A XX. századot úgy is elbeszélhetnénk, hogy elmondjuk a koncentrációs táborok rendszerének történetét." (Joel Kotek) Internálótábor, kényszermunka, kitelepítés, gyűjtőfogház, Markó utca, Andrássy út 60., ÁVH, Pobjeda, csengőfrász... egy korszak Magyarországon, ami Rákosi nevéhez köthető. Egy korszak, ami a bolsevik Magyarország története, a terror, a megfélelmítés és a teljes kiszolgáltatottság szürke hétköznapjai. Mindszenty szavaival: "Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be... A jegy, amelyet korunk homlokán hord, egyre jobban kiütközik a törvényes őszinteség elsikkasztásán: az igazmondás hiánya rendszeressé vált és hadászati fokra emelkedett. A szavak és tények értelmének kiforgatása, az ámítás klasszikus fegyvere." A könyv témája a magyarországi internálási rendszer története 1945 és 1953 között. Ezen belül kiemelt szerepet kap a recski internáló- és kényszermunkatábor működése 1950-től 1953-ig. Az eddigi legteljesebb munka e témában főként levéltári forrásokon alapul, nem mellőzve a vallomásokat, visszaemlékezéseket és beszámolókat sem. Fontos hangsúlyozni, hogy a téma feldolgozatlansága miatt szinte naponta újabb és újabb dokumentumok kerülnek elő mind az internálási rendszer működésével kapcsolatban, mind a recski tábor internáltjaival és a tábor működtetésével összefüggésben. Az internálási rendszer 1950 és 1953 között élte a "fénykorát" Magyarországon. A rendelkezésre álló levéltári dokumentumok, visszaemlékezések segítségével főképp a kistarcsai és a recski tábor működését lehetséges jelenleg rekonstruálni. Recskkel kapcsolatban közel sem elégséges, de jó támpontot jelentenek a kutatónak az internáltak személyes vizsgálati dossziéi. A szerző valamennyi hozzáférhető információt feldolgozott e kötetben, melynek súlyos mondanivalóját páratlan képanyag és melléklet teszi teljessé: térképekkel, fogolylistával, a fogvatartók névsorával, a rendszert működtetők bemutatásával. "A tábor helyéül azt a Recsk közelében lévő erdős területet választották, amely az akkori Sándorréti gondnoksághoz tartozott. Az egész azzal indult, hogy 1950 júniusában két ÁVO-s felkereste az erdőgazdaság - akkor Nemzeti Vállalat - Kossuth utcai központjában Ferenczy Ferenc főmérnököt (Gonda vezérigazgató akkor már távozóban volt). Behívatták Pandula Zoltán műszaki osztályvezetőt, és utasították őket a recski táborhely azonnali átadására és az ott található lakások haladéktalan kiürítésére. Még aznap a két államvédelmis a helyszínre ment, odarendelték Urbánfy István sándorréti gondnokot és Szonntagh Pált, aki a területen erdőrendezési munkákat végzett, és az ott lévő két lakás egyikében lakott. Urbánfyt utasították, hogy a Csákánykő közelében jelöljön ki egy területet, ahol rabokkal felépíttetik a tábort, és megnyitják a kőbányát (...) Szonntagh megkapta a feladatot: egy napon belül ki kell mérni a területet. Tiltakozott, mondván, hogy háromszögelés szükséges. A válasz: 'ha nem készül el holnap délig, lövök'. Másnapra elkészült a kitűzés, Praveczky Andor (az egyik lakó) a faluba költözött, Szonntagh pedig a Jámbor-arborétum területén lévő Koczka tanyára ment át (...) Nem sokkal ezután megérkezett a rabok első csoportja..."