Discovering slowness

John Franklin gyermekkori álma, hogy tengerész lesz, noha látszólag teljesen alkalmatlan erre a hivatásra: lassú észjárású, vontatott és szaggatott beszédű, mozgása nehézkes, akadozó, mintha csak lemaradt volna a fejlődésben. John hátrányos adottságai azonban rendkívüli képességeket rejtenek: az események részleteit bárki másnál jobban megragadja, mintha csak lassítva látná a folyamatokat. Ha egyszer megtanult valamit, örökre megjegyzi. Franklin jelentkezik a haditengerészethez, ott találjuk a koppenhágai és a trafalgari csatában. A kaotikus, számára alig-alig áttekinthető harci cselekmények gyors változásait, a szörnyűségeket szinte nagy felbontásban látja, és ez egész életére pacifistává teszi. "Mindenki a jó oldalon akar állni. Csakhogy a csatában nincs bizonyosság, ki van a jó oldalon. Különben is, halállal semmit sem lehet hitelt érdemlően bizonyítani." John békés felfedezőutakról álmodozik, meg akarja találni a híres Északnyugati-átjárót. A lassúság felfedezése egyszerre fejlődésregény, egy kalandos életű felfedező élettörténete, az ipari forradalom korának színes tablója. A híres sarkkutató, John Franklin (1786-1847) fiktív elemekkel átszőtt életrajza finom árnyalatokkal megfestett remekmű a pillanat megéléséről; túlhajszolt korunk kritikája, amelyben a lassúság, mint egyfajta életfilozófia, új tartalmat és értelmet nyer. Sten Nadolny regénye az elmúlt évek során a kortárs német irodalom modern klasszikusává vált. Jelentős sikerét jelzi, hogy 24 nyelvre fordították le, és több mint 1,7 millió példányban kelt el. *** "Csak az lehet bizonyos a dolgában, aki maga is maradandó, mint a csillagok, a hegyek vagy a tenger. Nekik pedig nincs rá szavuk, hogy elmondják, amit hosszú létükből fakadóan tudnak. Ebben a kérdésben, vélte John, nagyobb a szabadság, mint amennyi kívánatos volna. Lehet ugyan helyesen cselekedni, de bármikor előfordulhat, hogy azt mások mind helytelennek tartják. És nem kizárt, hogy nekik van igazuk." *** "Nem kerülhetjük meg, hogy Nadolny törekvéseit össze ne kapcsoljuk Peter Handke műveivel. Talán egyszer közmegegyezés lesz abban a kérdésben, hogy a leglényegesebb, amit Handke bevezetett a kortárs irodalomban, a lassúság tanulmányozása volt. [...] Ezen a ponton kapcsolódik a handkei lazasághoz Nadolny új regénye. Ami a lassúságot illeti, ez a legfontosabb könyv az immár legendás A rövid levél és a hosszú búcsú óta." DER SPIEGEL "Gyönyörű regény az időről." CORRIERE DELLA SERA "Nadolny valami egészen bámulatos dolgot vitt véghez: megszabadította a lassúságot barátságtalan arculatától. Könyve történelmi tabló, egy a tengereket járó különc felfedező regénye és szerelmi történet egyszerre; de ez a sokféleség illik hozzá." FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG "Egyike korunk legmegindítóbb regényeinek." EL PAÍS "Sten Nadolny életrajzi regényének koncepciója az, hogy mint egy lassított felvételen megmutassa, [...] miként tud Franklin a lassúságából erényt kovácsolni, miként állítja azt az együttérzés, az öröm és az emberiesség szolgálatába, miközben kora vadul forrong körülötte a birodalom és a műszaki haladás mámorában." THE NEW YORK TIMES "Színes és meglepetésekben bővelkedő mű, Sten Nadolny élete regénye..." THE WASHINGTON POST