Aranyhajú hármasok

Van egy egyetemes kincsünk, egy sok nemzet kulturális örökségében jelen lévő tündérmesénk, melynek legkorábbi irodalmi feljegyzése a XVI. századból ered, Giovanni Frencesco Strapalorától, majd a XVIII. században francia gyűjteményekben is megtaláljuk. Az aranyhajú gyermekekről szóló mese nemzetközi és magyar variánsai az Aarne-Thompson-Uther (ATU) Index nemzetközi besorolása szerint az ATU 707 jelzet alapján kereshetők ki. Látszólag alaposan felkutatott történetről van tehát szó, de ez csak akkor igaz, ha nem akarunk a történet keletkezésének ősrégi idejébe visszatekinteni. Oda, ahová források híján a tudomány eszközeivel már nem lehet eljutni. Viszont az aranyhajú gyermekek, ennek a történetnek a magyar naphéroszokat formázó hősei valójában éppen ide hívnak meg minket - már ősidőktől fogva. Ezt a meghívást elfogadva Toót-Holló Tamás az aranyhajú gyermekek történetében felismeri és meggyőzően azonosítja az ősi kultúrák világkorszakokról szóló érckori példázatait  -  a királyi udvarban megszülető naphéroszok kopókölykökre cserélésének nemzeti sorstragédiájában pedig a magyar csillagvallási örökség elvesztésének transzgenerációs traumáját fedezi fel.  Ez a darab és ez a tanulmány így elsősorban egy identitáspolitikai vállalkozás: annak a művészi víziónak a tanúságtétele tehát, hogy az aranyhajú gyermekek meséjében rejtve rejtező egyetemes ősmítosz a legerősebben a magyarság szellemi vonzáskörében talált és talál otthonra - így tehát az sem kizárt, hogy ez a Fény visszatéréséről szóló csodás történet valójában már az Árpád-kor óta a miénk. Vagy ha nem csak a miénk, akkor a leginkább mégis a miénk. Mert minket a legféltettebb titkunkra: a magyar megmaradás rejtekútjaira tanít meg.  Ha úgy tetszik, a darab alapjául szolgáló mítosz feldolgozása az alternatív történelemírás Tarantino filmjeiből oly jól ismert módszerét idézi meg egy ősrégi, de máig eleven példaanyagon keresztül. Megfordítva a Muzsikás együttes feldolgozásából oly jól ismert népdal szomorkás helyzetjelentését, mely szerint nem úgy van most, mint volt régen: mert nem az a Nap süt az égen. Hiszen aki az Aranyhajú hármasok történetére kíváncsi, megismerheti azt az alternatív történelmi históriát, ami arról szól: mi lett volna, ha az Árpádok idején a magyar királyi udvarba, ha csak részben is, a kereszténység rendjét elfogadva is, de egy istenbéke-ajánlat formájában részben visszatér az ősi magyar csillagvallási örökség. Hogy alapjában véve kicsit mégis úgy legyen, ahogy régen volt. Hogy megint a régi Nap süssön az égen.  A kötet a maga nemében páratlan könyvritkaság formáját ölti, miután a kolofonjában az okostelefonokkal leolvasható QR-kódokon keresztül az Aranyhajú hármasok című művészeti projekt számtalan kommunikációs csatornája nyílik meg: meghallgathatóvá téve a dráma dalszövegei alapján készült folkopera teljes zene anyagát, látni engedve az egyik dal alapján leforgatott videoklipet, valamint a mítoszrekonstrukció szellemi vonzáskörét taglaló videoblog-sorozat összes szakértői beszélgetését.