Short life

Bene Zoltán virtigli elbeszélő, aki falut, várost, kocsmát választ különcei történetének helyéül, szereti és szánja ezeket a figurákat, de az iróniát, sőt néha a gúnyt is megereszti irányukba. Amikor már ráhangolódnánk az írónak erre a szemléletére, nem kis meglepetéssel vesszük észre, hogy ezek a különcök mi vagyunk, az olvasói. Az egyik novellaciklusában az én falumat emlegeti, de nem Gárdonyi áhítatával, hanem a furcsa figuráknak és történeteknek kijáró csipkelődéssel, szánakozó megértéssel. Bene Zoltán mindent elbeszél, alig van leírás, ábrázolás a novelláiban. Ez az írói ereje, különlegessége, itt tobzódik, olyan gazdag figurákban és történetekben, hogy ez az irodalmi tömegből való kiválásának egyéni jele. Azért is használom a virtigli szót írásaira, mert hamisítatlan elbeszélő, aki ennek a szituációját nagy ötletességgel teremti meg, ugyanakkor a mesélés jellemzőjét, a kitalálást is szerencsésen műveli, azaz hazudik, de elhisszük neki. (Ilia Mihály)