Sola gratia

Luther doktor és Katharina von Bora házassága nem szerelmi házasság volt. Ezt számos szerző leszögezi, s még maga Luther is megemlíti néhány írásában. De ha nem a szerelem, mi volt a kiváltó ok? A tisztes családi élet utáni vágy, ahogyan azt minden magyar Luther-magyarázó sugallja, hogy azután piedesztálra állíthassa a házasságot, a családot mint a keresztyén lét fundamentumát? Ó, dehogy! Luther akkor kérte meg Katharinát, amikor minden összeomlani látszott körülötte, s egy ideig úgy tűnt, hogy a műve semmivé lett, a reformáció sorsa megpecsételődött. Katharina, amikor igent mondott, majd puha-pihe fészket teremtett az enyhén szólva is nehéz természetű Luthernek, a tébolytól vagy az öngyilkosságtól mentette meg a reformátort. A kiváltó ok tehát nem a szerelemnél kevesebb, nyárspolgári idillre való törekvés volt, hanem valami olyasmi, ami a szerelemnél több: az életmentő szeretet.