Tolerance zone (yesterday)

„Imádkoztam egy sort, hogy mire fölérek a vörös tetős házhoz, szépüljek meg valahogy, és mint nem először az életben, a Jóisten meghallgatott. Igaz, akkor már bent álltunk egymással szemben, az orvos család gazdagon berendezett halljában, és ő tényleg magához ölelt, és tényleg megcsókolt, de ami utána következett, az olyan volt, mintha egy filmben szerepelnék. Halk, szisszenő hang – a cipzáramé, a világoskék buklé lágyan csúszott a földre, és a kombinés lánytest, amit Pista pont úgy emelt az izmos két karjába, ahogy a moziban láttam, már se sovány nem volt, se nyakigláb, hanem szépségesen szép és kívánatos, amit természetszerűleg egy szaténhuzatos, széles ágyra fektetett, és fölé hajolt…” R. Székely Julianna legújabb könyve lírai, tárgyszerű és ironikus vallomások sorozata egy korról meg egy sorsról. A kor: a „tegnapok”, a létezett szocializmus. A sors: a szerző gyerek- és fiatalkora. Mindkettő szomorú, szép, nyomorúságos, boldog, elképesztő, abszurd és bolondos. Aki a saját emlékeit is fölfedezi benne, annak fog örülni. Aki nem, az annak, hogy mindezt megúszta.